Alkonyi fényben
fürdik a táj,
Az esti csendben
jázmin illat dereng,
Szirom hull alá,
nincs akadály,
Rövid-örök útján
táncolva kereng.
Langyos szellőt
hoz most az este,
Emlék-illattal,
lágy mesékkel telit,
Világom gyenge
pírral festve,
Álomfényű
ábránd-érzéssel telít.
Az Emlékezés
gyermekét ringatja
a Jövőt, ki
alszik mosolyogva,
A lágy szél
arcát simogatja,
S álmait őrzi
két kezébe fogva
Új fénypalástot
ölt most a múlt,
Rég eltűnt
gondok angyalszárnyon szállnak,
Ily estén a bú
mosolyba fúl,
S édes-bús regék
szép mesékké válnak.
A fényfátyol, mi
hegytől égig ér,
Est szárnyon
közelgő remény - lényeged,
Langyos éjt és
álmokat ígér,
S jázmin
illattal tölti meg az eget.