Por üli meg némán a sárgult
lapokat,
Regékké gyúrva a régenmúlt napokat.
Könnyáztatta sorok... - kusza szívre valló,
Padlás sarkába bújt, elfeledett napló.
Rózsaszirom egykor csendben a hantra hullt...
Csatos bőrkötéssel magába rejt a múlt...
Regékké gyúrva a régenmúlt napokat.
Könnyáztatta sorok... - kusza szívre valló,
Padlás sarkába bújt, elfeledett napló.
Rózsaszirom egykor csendben a hantra hullt...
Csatos bőrkötéssel magába rejt a múlt...
Jégvirágos
üveg les a kinti tájra,
A tél dérdíszeket akaszt a faágra,
Fehér takaróra csipkéből szőtt álom.
Jéggé fagyott szívem örök télbe zárom,
S szemfedőmmé teszi a szélhordta havat...
Csillanó lélekfény, tükörnyi jég alatt...
A tél dérdíszeket akaszt a faágra,
Fehér takaróra csipkéből szőtt álom.
Jéggé fagyott szívem örök télbe zárom,
S szemfedőmmé teszi a szélhordta havat...
Csillanó lélekfény, tükörnyi jég alatt...